Angyal ült ki szélére a mennynek,
Nézett-nézett ámulón a mélybe.
Nem volt még az új világnak fénye.
A pokolban senki sem kesergett.
A piros vér félénk lüktetése,
Halovány kezek — riadt virágok,
Mától a világé lett az álmok
Angyalának szent arcmása-képe.
Túl szûk e föld! Lásson Anna álmot
Otthonában szerelemrõl, árnyról,
Végül a kinyilatkoztatások —
Az övéi — könyve is kitárul.
Аддис-Абеба, город роз.
На берегу ручьёв прозрачных,
Небесный див тебя принес,
Алмазной, средь ущелий мрачных.
Армидин сад… Там пилигрим
Хранит обет любви неясной
(Мы все склоняемся пред ним),
А розы душны, розы красны.
Там смотрит в душу чей-то взор,
Отравы полный и обманов,
В садах высоких сикомор,
Аллеях сумрачных платанов.