«Tanulok bölcs, egyszerű életet, / nézem az égboltot, Istenhez esdve, / s hogy elcsitítsam riadt szívemet, / sokáig elcsavargok minden este. Száraz lapu zörög a domb alatt, / ősz lankasztja az égő berkenyéket. / Én verseket írok, vidámakat, / rólad, múló, múló, gy...»
«Like a white stone in a deep well / one memory lies inside me. / I cannot and will not fight against it: / it is joy and it is pain. It seems to me that anyone who looks / into my eyes will notice it immediately, / becoming sadder and more pensive / than someone listening to a melanchol...»
«Mint fehér kő dereng a kútfenéken, / mélyembe zárva bennem él egy emlék. / Ez mindenem: vigaszom, szenvedésem. / Ellene mit tegyek — hiába tennék! Tudom, meglátja, aki rám hajolva / nagyon-nagyon közelről néz szemembe. / Szomorúbb lesz, és elszorul a torka, / mintha ...»
«Télemakhoszom, / Trója ostroma / már véget ért. Nem emlékszem, ki győzött. / Talán a görögök, hisz ennyi hullát / mi, görögök, hagyunk csak idegenben... / És mégis, a hazafelé vivő út / túl hosszú lett számomra, mintha ...»