«Karszékbe süppedek s nézem: a mennyezet / fehérén fénykört írt a lámpa; / ernyője lassan ing — a felgyúlt képzelet / forgó kísértet-árnynak látja. Őszi alkonyt idéz e sápadt fény-patak: / minthogyha messze, túl a kerten, / kihűlő ég alatt kavargó varjakat / l...»
«Levél helyett Dohányfüst cserzi a levegőt. / Szobám: / Krucsonih poklából egy fejezet. / Emlékszel-e, / az ablak előtt / hogy ültünk először, / s én önfeledten hogy simogattam a kezed? / Ülünk ma is, / szíved vasban. / S holnap talán / kidobsz, szitkozódva, g...»
«Az életet vászonra csaptam: / freccsentve színét száz szerdának; / egy tál kocsonyán vigyorgattam / zord pofáját az óceánnak. / Új csókerdőt láttam lobogni / a bádog hal pikkely-során! / S ti / tudnátok-e / noktürnt fújni / a vízcsat»
«Ha együtt voltunk, minden egyes óra / Ünnep volt, istenültünk összeforrva, / S nem létezett a földön más. Merész / S madártoll-könnyű voltál, szédülés / Fogott el, hogyha néztem, hogy robogsz a / Lépcsőn, fokokat átszökellve, és / Vezetsz a kertbe, titkos birtokod...»