«Ich liebte Sie: Vielleicht ist dieses Feuer / In meinem Herzen noch nicht ganz verglüht; / Doch Ihre Ruh ist mir vor allem teuer; / Durch nichts betrüben will ich Ihr Gemüt. / Ich liebte Sie, stumm, hoffnungslos und schmerzlich, / In aller Qual, die solche Liebe gibt; / Ich liebte Sie...»
«Mi sono eretto un monumento non di opera umana, / Non s’infesterà il sentiero che ad esso avvicina, / Con la testa indocile s’è innalzato più alto / Della colonna alessandrina. No, non morirò del tutto — l’anima nella diletta lira / Sfuggirà le ceneri, la putrefazione certament...»
«Exegi monumentum1 Въздигнах си аз паметник неръкотворен, / и за народа той навеки ще е скъп, / и по-висок е днес ликът му непокорен / от Александровия стълб2. / / Не, ...»
«Emléket állítottam szürke üszkén / az életnek, mely lassan elkopott: / egekbe szökken s felülmúlja büszkén / a híres Sándor-oszlopot. Nem múlok el, ha testem porrá vedlik, / hárfaként zengő lélek leszek én, / dicsfény övezi arcom, valameddig / ...»