Nyikolaj Gumiljov
Dél

Békét sugárzó kedvesemrõl,
Ki rabul ejtve megigézett,
A legszebbrõl, legékesebbrõl
Cseveg ma vélem a természet.

Hõségben haldokló ligetbõl,
Szünetlenül, pitymallat óta,
A legékesebbrõl, legfényesebbrõl
Cirreg a mámoros kabóca.

Ha látom, part felé ezüstlõn
Tengeri tajték fut remegve, —
A legfényesebbrõl, legédesebbrõl
Emlékeim dalolnak egyre.

Vitorlát bont az éj, a mennybõl
Suhan le csöndesen-sötéten, —
A legédesebbrõl, legkedvesebbrõl
Álmodom én a déli éjben.

István Baka
(Nikolay Gumilev`s site)

Николай Гумилёв
Юг

За то, что я теперь спокойный,
И умерла моя свобода,
О самой светлой, о самой стройной
Со мной беседует природа.

В дали, от зноя помертвелой,
Себе и солнцу буйно рада,
О самой стройной, о самой белой
Звенит немолчная цикада.

Увижу ль пены побережной
Серебряное колыханье, —
О самой белой, о самой нежной
Поет мое воспоминанье.

Вот ставит ночь свои ветрила
И тихо по небу струится, —
О самой нежной, о самой милой
Мне пестрокрылый сон приснится.

Стихотворение Николая Гумилёва «Юг» на венгерском.
(Nikolay Gumilev in hungarian).

In other languages

All translations of this poem →