Lázálmaimban forgolódva
Te állsz elébem újra s újra —
Niké szamothrakéi szobra,
Széttárt kezed elõre nyújtva.
Az éji csendet felriasztva,
Hogy fejem is megszédül tõle,
Szárnyas, vak, visszatarthatatlan
Akaratoddal törsz elõre.
Eszelõs-fénylõ szemeidben
Nevet valami, lánggal égve,
S bennünket árnyaink követnek
Vágtatva, ám utol nem érve.
В час моего ночного бреда
Ты возникаешь пред глазами —
Самофракийская Победа
С простертыми вперед руками.
Спугнув безмолвие ночное,
Рождает головокруженье
Твое крылатое, слепое,
Неудержимое стремленье.
В твоем безумно-светлом взгляде
Смеется что-то, пламенея,
И наши тени мчатся сзади,
Поспеть за нами не умея.
«Tél-boszorkány bonthatatlan / bűbájában, mint mese, / dér-palástban, néma fagyban / áll a fenyves mozdulatlan / csodacsipke-ligete. Halva tán és mégis élve / tűri, szinte álmai / gyönyörétől megigézve, / hogy a hónak már egész be- / fonják piheláncai. Ha ny...»
«Karszékbe süppedek s nézem: a mennyezet / fehérén fénykört írt a lámpa; / ernyője lassan ing — a felgyúlt képzelet / forgó kísértet-árnynak látja. Őszi alkonyt idéz e sápadt fény-patak: / minthogyha messze, túl a kerten, / kihűlő ég alatt kavargó varjakat / l...»
«Végzetes-vigasztalan halálok / Híradása titkos éneked. / Testamentumokra szórod átkod, / S földi boldogságunk megveted. És hatalmad oly erővel árad, / Elhiszem a szóbeszédeket, — / Az angyalokat megbabonáztad, / Szépségednek mind a rabja lett... És ha a hiten kacags...»
«Levél helyett Dohányfüst cserzi a levegőt. / Szobám: / Krucsonih poklából egy fejezet. / Emlékszel-e, / az ablak előtt / hogy ültünk először, / s én önfeledten hogy simogattam a kezed? / Ülünk ma is, / szíved vasban. / S holnap talán / kidobsz, szitkozódva, g...»