Nyikolaj Gumiljov
Káin utódai

Nem hazudott a bús-szigoru szellem,
Kinek a hajnalcsillag ad nevet,
Mondván: «Ezen gyümölcstõl istenek
Lesztek, s mit számít büntetés a mennyben.»

Ifjaknak megnyílt minden út a térben,
Az agg tilos dologba foghatott,
A szûz érett gyümölcsöket kapott,
És egyszarvú bújt hozzá hófehéren.

De mért hajlunk meg elgyengülve mi,
És hisszük, elfelejtett Valaki,
A hajdani kísértéstõl riadtan,

Ha akaratlanul két gyenge ágat,
Fûszálat, két botocskát, zsenge szárat
Egy kéz egymásra tesz kereszt alakban?

István Baka
(Nikolay Gumilev`s site)

Николай Гумилёв
Потомки Каина

Он не солгал нам, дух печально-строгий,
Принявший имя утренней звезды,
Когда сказал: «Не бойтесь вышней мзды,
Вкусите плод и будете, как боги».

Для юношей открылись все дороги,
Для старцев — все запретные труды,
Для девушек — янтарные плоды
И белые, как снег, единороги.

Но почему мы клонимся без сил,
Нам кажется, что Кто-то нас забыл,
Нам ясен ужас древнего соблазна,

Когда случайно чья-нибудь рука
Две жердочки, две травки, два древка
Соединит на миг крестообразно?

Стихотворение Николая Гумилёва «Потомки Каина» на венгерском.
(Nikolay Gumilev in hungarian).

In other languages

All translations of this poem →