A sok-sok égitest közül
Zord földünk önként választottam,
S e világon szívem örül,
De akkor csak, ha víg uton van.
Ha meglep titkon engemet
A bú, lelkembe lopakodván,
Elnézem a fellegeket,
S a lelkem újra mosolyog már.
S ha néha mégis álmodom
Rég elhagyott édes hazámról,
Én magam is csodálkozom,
Mért dobban meg szivem magától.
Hisz oly rég volt már, és amott,
A mennyeken túl, hova úsznék…
Hát nem mindegy, hogy hol vagyok,
S fel is milyen vitorlát húznék?
Среди бесчисленных светил
Я вольно выбрал мир наш строгий
И в этом мире полюбил
Одни веселые дороги.
Когда внезапная тоска
Мне тайно в душу проберется,
Я вглядываюсь в облака,
Пока душа не улыбнется.
И если мне порою сон
О милой родине приснится,
Я непритворно удивлен,
Что сердце начинает биться.
Ведь это было так давно
И где-то там, за небесами.
Куда мне плыть — не всё ль равно,
И под какими парусами?