Elváltunk, de arczképedet
Itt hordozom szívem felett,
Szebb időknek emléke ez —
S nekem sok jó órát szerez.
S bár új szerelmi tűz hevít,
Képed tovább is őrzöm itt...
A bálvány csak bálvány marad,
Bár tőle elforduljanak...
Расстались мы, но твой портрет
Я на груди моей храню:
Как бледный призрак лучших лет,
Он душу радует мою.
И, новым преданный страстям,
Я разлюбить его не мог:
Так храм оставленный — всё храм,
Кумир поверженный — всё бог!