«Az életet vászonra csaptam: / freccsentve színét száz szerdának; / egy tál kocsonyán vigyorgattam / zord pofáját az óceánnak. / Új csókerdőt láttam lobogni / a bádog hal pikkely-során! / S ti / tudnátok-e / noktürnt fújni / a vízcsat»
«Ha együtt voltunk, minden egyes óra / Ünnep volt, istenültünk összeforrva, / S nem létezett a földön más. Merész / S madártoll-könnyű voltál, szédülés / Fogott el, hogyha néztem, hogy robogsz a / Lépcsőn, fokokat átszökellve, és / Vezetsz a kertbe, titkos birtokod...»
«1 Se rágalom, se méreg nem talál / Utat szívembe. Rossz előjelekkel / Nem számolok. A földön nincs halál. / Mindenki, minden halhatatlan. Nem kell / Rettegni a haláltól, légy akár / Ifjú, akár vén. Létünk fénysugár, / Halál, sötétség nincs is e világon. / A te...»
«I taught myself to live simply and wisely, / to look at the sky and pray to God, / and to wander long before evening / to tire my superfluous worries. When the burdocks rustle in the ravine / and the yellow-red rowanberry cluster droops / I compose happy verses / about life's decay, dec...»