1
Neved madárfiók tenyeremben.
Neved mint jégcsap, üdíti nyelvem.
Szájmozdulat, egy-rezzenetű.
Neved négy betű...
Szép labda, égbe szökellő.
Ezüstszivü csengő.
Csendes tóba vetett
kavics visszhangja neved.
Döndül tompa zenével,
mint éji lódobogás, úgy enyész el.
Verdes, mint a magány
homlokhoz szorított fegyver ravaszán.
Neved — tudod, mi nekem?
Neved csók lehunyt szememen.
Dermedt századok fagya enged
hóra-hullt csókjára nevednek.
Kékcsobogású, hűs italom
neved, álom, mély nyugalom.
1.
Имя твоё — птица в руке,
Имя твоё — льдинка на языке,
Одно единственное движенье губ,
Имя твоё — пять букв.
Мячик, пойманный на лету,
Серебряный бубенец во рту,
Камень, кинутый в тихий пруд,
Всхлипнет так, как тебя зовут.
В лёгком щёлканье ночных копыт
Громкое имя твоё гремит.
И назовёт его нам в висок
Звонко щёлкающий курок.
Имя твоё — ах, нельзя! —
Имя твоё — поцелуй в глаза,
В нежную стужу недвижных век,
Имя твоё — поцелуй в снег.
Ключевой, ледяной, голубой глоток…
С именем твоим — сон глубок.